A talaj a Föld szárazföldjei felszínének egy részét borító élő rendszer. Állandó, kétirányú kapcsolatban van a vízzel és a levegővel. Fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai az éghajlattól, az alapkőzettől, a kialakulását befolyásoló geológiai folyamatoktól és a rajta élő élőlényektől függően nagyon eltérőek lehetnek, így ma a talajok minősége nagy térbeli változatosságot mutat.
A talajok ökológiai funkciói a szén- és vízraktározás, vízvisszatartás, a klimatikus hatások tompítása, a biodiverzitás fenntartása, a biomasszatermelés. A WHO, az EU és Magyarország által is elismert „Egy Egészség” (One Health) program egyik alappontja szintén a talaj. Az európai biodiverzitási stratégia és a „Nature Restoration Law” (EU 2024/1991 rendelet) szintén kötődnek a talajokhoz, és a megfogalmazott alapelvek támogatják a talajok vízvisszatartásának javítását is.
Magyarország változatos talajai általában jó adottságúak, de az ökológiai funkcióik megtartását több dolog is megnehezíti. A talajok legnagyobb használója az agrárium, mely a rendszeres műveléssel, bolygatással rombolja a talajszerkezetet, és ebből adódóan károsítja a talaj ökológiai funkcióit. A regeneratív gazdálkodási szemlélet bevezetésével az agrotechnikai károk csökkenthetők, a javuló talajszerkezet és talajélet, növekvő szervesanyag-tartalom javítja a vízvisszatartó képességet és növeli a talajban tárolódó víz
mennyiségét. A javulás viszont nem egyik napról a másikra történik, a degradációs folyamatok mindig gyorsabbak, mint a talajok „gyógyulása”.
A talajok ökológiai funkcióinak végleges elvesztését eredményezi a beépítés, ami jellemzően a városokban (pl. térkövezés) és azok környékén (zöldmezős beruházások) zajlik. A városokon belüli térburkolatok elősegítik a városi hőszigetek kialakulását, illetve a talajok megszüntetése miatt a városokban történő vízmegtartást (a csapadék talajba szivárgását pl. parkokban, esőkertekben) gátolják, megakadályozva ezzel a városok alkalmazkodását a
változó klimatikus viszonyokhoz. A városon belüli térburkolatoknál jóval nagyobb kiterjedésű a logisztikai és ipari parkok térnyerése miatti talajpusztulás. Ezeken a területeken a humuszmentés címén a felső talajszintet eltávolítják, a maradó rétegeket tömörítik, majd a terület lefedésre kerül. A nagyságrend több tízezer hektár, melyek rekultivációja csak hosszú idő alatt, jelentős hulladék termelése mellett, komoly befektetések segítségével oldható meg a létesítmények, üzemek bezárása után.
Mit tehetünk tehát a talajainkért?
- át kell alakítani a mezőgazdaság talajhasználatát, előnyben részesítve a talajok minél kisebb mértékű bolygatását;
- folyamatos talajfedés biztosítása élő növényállománnyal, növénymaradványokkal;
- kevesebb vegyszerhasználattal a mezőgazdasági eredetű talajszennyezések csökkentése, ezzel párhuzamosan diverz vetésforgók kialakítása, biológiai készítmények alkalmazása;
- a városokban a talajfedés csökkentése mind a köztereken, mind a magánkertekben. Ide értendő a műfű használatának kerülése is;
- a zöldmezős beruházások leállítása, a gazdaságfejlesztéshez a barnamezős
területek felhasználása; - a potenciálisan szennyező üzemek (elsősorban az akkumulátoripari létesítmények) körül 0-24 órás folyamatos monitoring rendszerek kiépítése valós idejű hozzáféréssel bárki számára. Szennyezés esetén a szennyező üzem azonnali leállítása, kármentés megkezdése;
- vizek visszavezetése a tájba, ami a megállíthatná/megfordíthatná a talajvízszintek folyamatos csökkenését, a talajok szárazodását.
Talajok nélkül ugyanúgy nincs élet, mint víz nélkül. Felelősséggel tartozunk az utánunk következő generációk felé a számukra is élhető környezeti feltételek biztosításával, aminek egyik szelete az élő talajok fenntartása.
(A szöveg megírásáért köszönet Makádi Mariannak, a Magyar Talajtani Társaság tikárának)