A 2026-os év hőhullámai és a még mindig tartó rendkívüli aszályhelyzet rávilágított arra, hogy milyen fontos lenne javítani erdeink állapotát  a biológiai sokféleség védelmében betöltött szerepük miatt. Tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy minél magasabb egy erdő természetessége, komplexitása (biodiverzitás) annál nagyobb a stabilitása, és a veszélyeztető tényezőkkel szembeni ellenálló képessége, valamint annál nagyobb az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos haszna és az alkalmazkodóképessége. Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy az erdők állapotának általános romlásában a külső, klimatikus tényezők mellett az ökológiailag helytelen gazdálkodási gyakorlatnak is szerepe van.

Szakpolitikai szempontból rendkívül érdekes időszakot élünk, amikor a viták az erdők védelméről és kezeléséről fokozódnak. Ezekhez a vitákhoz kívánt  hozzájárulni a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége – tagszervezeteivel közösen – egy 3 alkalomból álló szakmai vitasorozattal, amelynek helyszínei Sopron, Pécs és Tata voltak. A rendezvények az Élő Táj 2040 kezdeményezés részeként segítenek abban, hogy meghatározzuk: milyen tájat és természeti környezetet kívánunk a jövő generációira hagyni a Kárpát medencében.

Mi olyan jövőt szeretnénk, amelyben az erdők a táj, a klíma és az emberi életfeltételek stabilitásának alapját adják, működésük egyre inkább a természetes működés felé tolódik el, és összességében erősödik. Ebben a jövőben az erdő mint ökológiai rendszer a táj része; nem elszigetelten, hanem a táj részeként, a vízrendszerekkel, talajjal és egyéb élőhelyekkel együtt, összefüggő rendszerként szükséges értelmezzük és kezeljük. Az erdőnek elválaszthatatlan része az ember és valamennyi más élőlény is.

Magyarországon az erdők természetessége nagyon alacsony; a közel 2 millió hektárnyi területből mindössze 477 hektár tekinthető természetesnek. Nagyon fontos az EU természet helyreállítási rendelet keretében készülő hazai tervet úgy kidolgozni, hogy visszaállítsuk a természetes erdei ökoszisztémákat, amelyek a fajok teljes skáláját, valamint a növények és a talajok stabil szénkészletét védik és növelik.

A szakmai rendezvényeken elhangzottak alapján a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége az alábbi alapelveket és javaslatokat fogalmazza meg az erdei élőhelyek biológiai sokféleségének védelme, a hatékonyabb klíma mitigáció és a klíma alkalmazkodásban betöltött szerepük érdekében

ALAPELVEK

1. Az erdei élőhelyek kezelésének tervezésénél táji léptékben szükséges gondolkodni.
2. A fakivágási kényszert (faanyag szükségletet) csökkenteni kell.
3. Az elsődleges erdei biomassza erőművekben történő égetését nem szabad megújuló energiának tekinteni.
4. A védett erdőket, ideértve mind az országos, mind a helyi jelentőségű védett területeket és a közösségi jelentőségű Natura 2000 területeket is, az elsődleges természetvédelmi kezelési cél alapján kell kezelni.
5. A nagy természetességű védett erdőkben fokozott védelmet kell bevezetni.
6. Az erdei monokultúrákat nem erdőként kell nyilvántartani, hanem faültetvényként.

A fenti alapelvekre tekintettel az alábbi konkrét javaslatokat tesszük.

TERVEZÉS

• A 10 éves erdőgazdálkodási tervek készítésébe, amelyeket minden védett erdő esetében meg kell újítani annak érdekében, hogy  a jövőben az erdők természetességének javítását szolgálják, aktívan be kell vonni a társadalmi szereplőket (civil szervezetek, önkormányzatok, kutatók).
• A Natura 2000 hálózathoz tartozó erdők esetében ne tekintsék az erdőtervet elegendőnek ahhoz, hogy fakitermelést engedélyezzenek. Az élőhelyvédelmi direktíva alapján az engedélyezést meg kell előznie egy értékelésnek, amivel bizonyítani lehet, hogy a természetvédelmi céloknak megfelel a tervezett erdőgazdálkodási mód.
• Az erdészek mellett a természetvédőket, ökológusokat és civil szervezeteket is vonják be a magyar erdők természet-helyreállítási tervének elkészítésébe.

KEZELÉS

• A hazai erdők legalább 15 százalékát fokozottan kell védeni, ezeken a területeken az erdőgazdálkodást fel kell, hogy váltsa az érintetlen erdei ökoszisztémák helyreállítására való törekvés. Mivel a hazai erdők 53%-a állami tulajdonban van, ez a cél egy egyszerű kormánydöntéssel elérhető úgy, hogy a szociális és gazdasági konfliktusok minimálisak legyenek.
• A nem fokozottan védett területeken a tarvágásos gazdálkodással fel kell hagyni, természetszerű gazdálkodásra kell áttérni, és ezeken a területeken a monokultúrás faültetvényeket át kell alakítani természetszerű erdőkké.
• Az erdők természetes regenerációjának biztosítása érdekében a nagyvadállomány szabályozását hangolják össze az erdők eltartóképességével és természetes felújulási képességével!
• A vízvisszatartási beavatkozásokat kizárólag természetes anyagokkal oldják meg!
• Rendezni kell a Nemzeti Park Igazgatóságok és az állami erdők gazdasági kezeléséért felelős szervezetek (jelenleg profit orientált állami erdőgazdaságok) kapcsolatát és vagyonkezelői felelősségét az állami erdőkben.

NYILVÁNOSSÁG ÉS TUDÁSBÁZIS

• Az élhető környezet érdekében biztosítani szükséges erdeink tudományos alapú biodiverzitás- és klimatikus monitoringját és a gazdálkodási adatok nyilvánosságát, ideértve a tervezett erdészeti tevékenységeket is.
• Új műholdas módszereket is igénybe kell venni az erdei élőhelyek monitoring adatainak javításához. Ezek könnyen automatizálhatók, és arra is alkalmasak lehetnek, hogy az illegális fakitermeléseket visszaszorítsák. Az erdőkkel kapcsolatos monitoring adatokat, ideértve a tervezett fakitermelési információkat, mindenki számára könnyen, nyíltan elérhetővé kell tenni.
• Az erdészeti szakma és oktatás átalakítására van szükség a változó társadalmi elvárásokhoz és klímához igazodva.
• Az őshonos fajokból álló erdőket és az idegenhonos faültetvényeket különböztessük meg a nemzeti földnyilvántartás segítségével!

FINANSZÍROZÁS

• A fakitermelési kényszer csökkentése érdekében az állam szüntesse meg a biomassza alapú erőművek támogatását, és az így felszabaduló forrásokat fordítsa energiahatékonysági beruházásokra!
• Javasoljuk, hogy a mindenkori kormány biztosítsa a jelenlegi és jövő nemzedékek érdekében a fenti feladatok megvalósításához a szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat.
• Az erdei ökoszisztémák valós társadalmi értékének felismeréséhez közgazdasági változásokra is szükség van. Az erdők teljes ökoszisztéma szolgáltatásait nem értékelik kellőképpen, ezek nem képezik részét semmilyen gazdasági számításnak. A fakitermelés mint erdei haszonvétel előtérbe helyezése negatív következményekkel jár az erdők által nyújtott többi szolgáltatásra, például a klímaszabályozásra és a vízvisszatartásra nézve. Ezen változtatni kell, és az erdők értékét az teljes ökoszisztéma szolgáltatásuk értékén kell nyilvántartani.
• A magántulajdonban és osztatlan közös tulajdonban lévő védett erdőket lehetőség szerint állami tulajdonba kell venni, vagy a tulajdonosok védettségből eredő esetleges veszteségeit kompenzálni kell.

Fenti javaslatok a részét fogják képezni a 2026 decemberében a kormánynak eljuttatandó Élő Táj 2040 tájhasználati jövőképnek.

A három rendezvényen tartott előadások pdf formátumban az előadók nevére kattintva érhetőek el:

Sopron, Szeptember 15.

Ferencz Zoltán, Élő Környezetért Felelős Minisztérium

Dr. Borovics Attila, Erdészeti Tudományos Kutató Intézet

Ábrahám István, Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt

Gyöngyössy Péter, Kerekerdő Alapítvány (a Civil Erdőprogram kezdeményezés itt érhető el)

Pécs, Október 5.

Ripszám István, Mecsekerdő Zrt

Ronczyk Levente PhD, DatElite Kft

Kun Zoltán, Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége / Erdőszeretet Szövetség (az Erdőszeretet Szövetség állásfoglalása itt érhető el)

Tata, Október 13.

Hartmann Ádám, Tatai Városgazdálkodási Kft

Dr. Koncz Péter, HUN-REN Ökológiai Kutató Intézet

Kun Zoltán, Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége (a szövetség a Civil EU Presidency során megfogalmazott EU és hazai javaslatai itt érhetők el)

Bojár Iván András, 10 Millió fa Alapítvány (pdf nem elérhető)